"Én még ilyen szépen búcsúzni embert állattól nem hallottam, nem olvastam."

Facebook oldalán búcsúzott kutyájától Steiner Kristóf. Rengetegen kommentelték. Volt aki azt írta: 'Én még ilyen szépen búcsúzni embert állattól nem hallottam, nem olvastam.'

'Özge útrakelt

Milliók barátja, négy apa gyermeke, lelke, kutyaformában a Földre érkezett legdrágább kincse, Steiner Frenkó Attias Dagan Özge, törzskönyve szerint Charming Prince To The Wonderful Winds of Summer augusztus 9-én délután 4 órakor belépett az örökkévalóságba.

Hiánya mindannyiunk szívét-lelkét-elméjét megtépázza: közös élményeink, kalandjaink és együtt töltött éveink, senkihez és semmihez sem hasonlítható egyénisége, jelleme és világa helyét most csend veszi át, ezzel pedig most feldolgozhatatlanul nehéznek tünik megbírkózni.

Ugyanakkor szívböl jövö boldogsággal és hálával fordulok az ég felé, amiért megadatott nekem, hogy az embere legyek, és hogy halálában, épp úgy mint életében mellette, vele lehessek. Özge fájdalmak nélkül ment el, utolsó napjaiban még bejárta kedvenc helyszíneit tengerparttól éttermen át parkig és kávézóig, rengeteg szívbéli baráttól volt alkalma elbúcsúzni.

Özge három éve lett rákbetegnek nyilvánítva - az orvosok egy évvel ezelött heteket jósoltak hátra, azóta még 365 farokcsóválós napot tölthetett békében, szeretetben, én pedig ápoltam és biztosítottam róla, hogy mindig mindenböl a legjobbat kapja, legyen szó ételröl, takaróról, vagy élményekröl.

Az elmúlt pár napban egyre többet aludt, kezdett elgyengülni, majd egy délutáni fürdetés után az ágyunkban heverve, szunyókálás közben, a karjaim közt ment el, békésen - természetes halállal. Átszületett odaátra. Tudta: mostanra mindent megkaptunk egymástól, mindent elmondtunk egymásnak, elfogytak a szavak, elfogyott az evilági karma.

Özge földi gúnyáját, a testét elhamvasztottuk - völegényem, Nimrod Dagan emberfeletti erövel, odaadó törödéssel, és igazi érzékenységgel áll mellettem, állt mellettünk mindvégig, találkozásuk elsö pillanatától az utolsó lehelletig és mégtovább szerette és óvta Özgét. Neki, és minden családtagnak, barátnak milliónyi köszönet.

Özge hamvai velünk együtt járják tovább a világot, ahogy ezt az utat édesanyámmal is megtettem, a kutyacsillagport szétszórjuk majd a legszeretettebb helyein, a Duna parttól Gaash beachen át Jaffa kikötöjéig. Nem most jön szembe elsö alkalommal az elöttem álló életfeladat: azok eleresztése, akiket a legjobban szeretek.

Azért, hogy idöt és helyet teremthessek magamnak arra, hogy feldolgozzam a gyászt, és azért, hogy minden szeretetemmel és odaadásommal szabadságot, határtalanságot kívánjak Özge lelkének, egy időre befelé kell figyelnem, és minden zajló projektemet félre kell tennem, és köszönöm, hogy ezt megértitek. Túlságosan szeretem a munkám ahhoz, hogy ne teljes figyelemmel forduljak egy feladat felé, ám a figyelmemre ebben a pillanatban máshol van szükség, mint a munkában.

A “nagy képben” tudjuk: a lét határtalan, a halál és a születés egymás tükörképei. A vég valami kezdete, a kezdet egy másik kor vége, és finom, érzékemy, törödö, produktív és nyitott szívü létezéssel, ártó szándék nélkül élve bizonyosak lehetünk, hogy minden mindig pont úgy történik, ahogy annak történnie kell.

Néha mégis beleremeg az ember lelke a változásba. Ilyenkor pedig fontos helyet adni az elmúlással járó fájdalomnak. Bár mailekre, social media üzenetekre nem tudok válaszolni, és mindenkit tisztelettel kérek, adjon nekem saját teret és idöt ebben a sorsfordító élethelyzetben, aki szeretne Özgére emlékezni, meséljen valamit - ne csak nekem, mindenkinek.

Ha valaha ellopta a szendvicsedet, random az öledbe mászott, ha kényelmesen helyet foglalt a kabátodon, ha vigyáztál rá, vagy összefutottál vele egy parkban, vagy ha csak a gyerekkorodat, és a zenetévés viháncolást idézi, oszd meg, és hogy mind megtaláljuk, írd mellé: #MindörökkéÖzge. Egy útrakelö léleknek fontos, hogy érzi, milyen sokan gondolnak rá szeretettel.

Köszönjük a támogatást - gyújtsunk egy gyertyát együtt Özgének, aki nélkül nem lehetnék az ember, aki ma vagyok, és akivel minden együtt töltött pillanat felelösségre, türelemre, de elsösorban a jelenben rejlö boldogság megtalálására nevelt. Ezek pedig azt hiszem, a legnagyobb ajándékok, amit csak egy emberi lény - kutyától, macskától, másik emberi lénytöl, vagy önmagától - kaphat.

#KöszönömÖzge, hiszem, hogy egy következő életben még találkozunk. Édesapád, utas és tettestársad, Kristóf. Örökké telis-tele lesz a szívem az irántad érzett hatalmas szeretettel.'