Északkelet-India őserdeiben újra felfedezték az igen ritka fán élő és kihaltnak hitt békafajt.
A felfedezés Szathjabhama Dasz Bidzsu biológus és kutatócsoportja nevéhez fűződik. A talajtól akár 6 méteres magasságba a fák mélyedéseiben él ez a golflabda nagyságú béka. Egyesek szerint ezért maradhatott 100 éven keresztül titokban mások szerint azért történhetett, mert nagyon kevesen dolgoznak a Földnek ezen félreeső táján.
A tudósok arra jutottak, hogy nem új fajként, hanem új nemként határozzák meg a béka rendszertani helyét.
A fák vízzel teli mélyedéseiben rakják le petéiket és csak akkor térnek vissza amikor az ebihalak kikeltek.
A legtöbb békától eltérően a felnőtt példányok inkább növényen, mint rovarokon, lárvákon élnek.
Thomas Jerdon brit zoológusról, az első egyedek megtalálójáról 1870-ben Polypedates jerdoniinek nevezték, most Franky Bossuyt belga herpetológus, vagyis kétéltű- és hüllőkutató, Bidzsu hajdani brüsszeli tanára után Frankixalus jerdonii lett a neve.
