Van, aki irtózik tőle, mások meg a házukba is beengedik, és kiskedvencként gondoskodnak róla.
Egy felnőtt csiga átlagosan 32 gramm, de étrendjétől függően változhat a súlya, szinte bármilyen növényt képes megenni. Nem válogat, az élő és a már elfonnyadt eledelt is ugyanolyan nagy örömmel fogyasztja. Jó tudni, hogy az otthonokban tartott csiga előszeretettel csemegézik a gipszvakolatból a házához szükséges kalcium megszerzése érdekében.
Mivel meglehetően parazita és invazív faj, vannak országok - pl. az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália - ahol nem engedélyezett a háziállatként való tartása.
Olyan kórokozót is hordoz, mely az emberre átterjedve többek közt agyhártyagyulladást is okozhat. Ennek ellenére sokan kedvelik, és háziállatként tartják őket.
Az A. fulica jellemzően éjszakai életmódot folytat, nappalra kövek, fatörzsek alá húzódik vagy a talajba ássa magát. Táplálékául a növények levelei és gyümölcsei szolgálnak. Nagy méretű házának felépítéséhez kalciumforrásra is szüksége van, lerágja a mészkő felszínét, tojáshéjakat, csontokat vagy akár a betont és a vakolatot is. A terráriumban tartott példányok salátán, uborkán, paradicsomon könnyen tarthatók, de megeszik a kenyeret vagy száraz kutyatápot is. Táplálékukat alaposan meg kell mosni, mert a vegyszermaradványokra érzékenyek.
Az achátcsigák a többi szárazföldi csigához hasonlóan hermafroditák, vagyis spermiumot és petesejtet is termelnek. Az önmegtermékenyítés ritka, csak kis populációkban fordul elő. Azonos nagyságú csigák a párzás során kölcsönösen megtermékenyítik egymást, míg ha nagy közöttük a méretkülönbség, akkor a nagyobbik játssza el a nőstény szerepét. Párzás után a spermát akár két évig is tárolhatják.
Hosszas szárazság vagy hűvös idő esetén pergamenréteggel zárja le a házát és akár három évig is hibernált állapotban lehet.
Érdekességek
Afrikában a csigák élelemforrásként is szolgálnak. A második világháború során az amerikai hadsereg hasonló célzattal telepítette be az A. fulicát Tahitire, ahol azok elszaporodva nagy károkat okoztak. Kiirtásukra Floridából hoztak be egy ragadozó csigafajt, az Euglandina rosea-t, amely azonban inkább az őshonos Partula csigafajokat támadta meg és egy évtized alatt a 76 fajból 5 kivételével valamennyit kiirtotta a szigetről.
Íme egy kedvcsináló videó, hogyan élnek az óriáscsigák.